2011. február 16., szerda

Kolontár



Öt hónapja hordja a szennyezett talajt a sok hatalmas teherautó. El kell tüntetni ezt a borzadalmat.  Halottak, gyerekek és öregek, tönkrement életek százával ennyi a számla. Csernobil jut eszembe. De ez itt van, tőlünk nem messze. Ráadásul apai családom innen származik, Iszkázról, Nagy László szülőfalujából, ami innen pár kilométerre van, szerencsére magasabban. A Somló csodás vulkáni kúpja, amely szépségén túl annyi gyönyörű bort adott évszázadokon át, ma leértékelődött. Környezeti katasztrófa helyszíne. A szálló por, a csurgó hyper lúgos csurgalékvizek a katasztrófa után is mérgezik a környéket. 98 százalékos salétromsavat folyatnak folyamatosan a szivárgó, folyamatosan kiömlő vizekbe. 
Mérgekkel a méreg ellen. Meddig bírja a környezet?
Meddig fogadjuk el mi is ezt a rablást, ami nemcsak tőlünk, de gyerekeinktől és unokáinktól rabolja el a jövőt? Mások gazdagsága , az emberek nyomora, tragédiája.

A gátszakadás helye 2011.február 15-én




A szennyzett talaj eltávolítása


Az utófolyások mederben tartása


Ilyen többtonnás darabokat szakított ki a kiiömlő anyag a gát falából



Kolontár, Kossuth utca 20. A falunak ebből a részéből már csak ez az egy ház áll


Devecser. A városon másfél, kétméteres magasságú volt az áradat


Devecser

Devecser

Emléktábla Kolontáron


A csurgalékvizek a savazás után is habzanak

Fotók: Mester Tibor
több fotó: https://picasaweb.google.com/102037263259299709878/Kolontar

2011. február 10., csütörtök

Népi életkép



JANKÓ János
(1833, Tótkomlós - 1896, Budapest)
A falu szépét táncra kérik /MNG / 
Fotó: Mester Tibor

2011. február 8., kedd

Globális felmelegedés Global warming

Globális felmelegedés.Sokan erre a kifejezésre nevetgélni kezdenek, enyhe cinizmussal gyenge lábakon álló összeesküvés elméletre hivatkoznak. Persze itt Pesten nem egyszerű belátni a változások drámaiságát, mivel itt más drámai dolgok elfedik  ezt a világméretű változást. Én mindig is hittem benne, csak azt nem tudtam és láttam, hogy ilyen végzetesen gyorsuló ütemben porlad szét világunk. Az emelkedő hőmérséklet emelkedő vízszintet is okoz.A Maldív szigeteken először 1999-ben jártam, és nem egy Margitsziget nagyságú szigeten, hanem egy kis  300x60 méteres kis koráll szigeten, tehát ahol jobban észrevehető minden  apró területi változás. Ott is  igen jelentős a veszteség,ha az ember az újonnan készült képeket összehasonlítja a régiekkel.. Arra gondoltam, a Maldív szigetek egy sajátos hely, más mint a világ többi része. Ez önáltatás.
 Nem csak a lázmérő higanyának hőmérséklete 39 fok, hanem a testünké is! És a láz, mint tünet valami más, alapvetőbb bajt jelez.
A világóceán szintemelkedése csak a jelzés, hogy itt valami komoly baj van!
És most jött az újabb megerősítés, hogy a tengerek szintje rohamosan emelkedik, és kezdi elmosni a partokat:

Milyen az emberi kíváncsiság, és milyen a web, s a bűnös visszatér a tett színhelyére. Tegnap beütöttem Zanzibár nevet a képkeresőbe, nevezetesen a Gemma Dell'Est nevű szálloda nevét, ahol magam is jártam.
Nekem ezidáig a paradicsom szimbóluma volt ez a part. 2007-ben itt is két hétig csodáltam a természet érintetlen szépségét. A tiszta fehér koráll part, a türkiz , és éteri tisztaságú tenger látványa ma is bennem él.
Nem kellett volna meglátnom ezeket az új képeket amiket a trip advisorra tett fel néhány turista nemrég, 2010-ben.
Először az 2007-es képeim:

Hat évvel ezelőtt




Jól látszik a tiszta nyugodt , hullámoktól mentes öböl , a turisták paradicsoma, melyet bizonyára évezredek, évmilliók alakítottak ilyenre. Nincs eróziónak nyoma, a part normális, az apály dagály játékának van bőven tere.
És lássuk három évvel később, milyen a part képe:


Védekezés az emelkedő vízszint ellen


A szállodák tulajdonosai igyekeznek megvédeni befektetéseiket, komoly összegeket költenek a partok megvédésére. Ez persze csak vizes borogatás a "betegnek", a baj ezzel nem szűnik meg.



Az álompart ma így néz ki. Az ötcsillagos luxusszálloda strandja már nem vonzza a pihenni vágyó embereket.


A felbomlott rend nyomai


Mind a 2007-ben, mind a 2010-ben készült képek apálykor /low tide/ készültek. Ez már nem az érintetlen paradicsomi part. Az emelkedő vízszint elleni keserves, de végül is értelmetlen védekezés nyomait látjuk.
És az Egyenlítő után nézzük a sarkokat:




Jégsapkák olvadása

Világnézeti, politikai nézeteinktől függetlenül szembe kell néznünk ezekkel a kihívásokkal. Tevékenységünk, itt a Földön nem korlát nélküli. Csak magunk vagyunk /?/ képesek utódaink számára esélyt biztosítani egy a korábbihoz legalább hasonló élet továbbviteléhez. A pazarlás, a hiú büszke fogyasztás következményeit a szegények még inkább elszenvedik, és a helyzet romlik. Közös csónakban ülünk, csak együtt menekülhetünk meg.

2011. február 2., szerda