2007. június 21., csütörtök

Egy fotós gondolatai

Vulkán a Comore szigeteken

Diego Garcia USA táaszpont az Indiai Óceánon
Korallsziget a Maldív Köztársaságban




A kezdet és a vég, képek. Születünk egy homályos látással, a halál, a klinikai halálból visszatértek szerint világító fény, valami homályos fénykúp. Nincs hőmérséklet, hang,szag, stb, csak a képi emlék. Képeket "csinálni" is lehet. Festeni, rajzoni,fotózni. Ősi dolog a kép készítése. Az ősember néhány képét ismerjük, képzeljük mennyi készülhetett, ha még ma is megmaradt sok.

A fényképezés örök és ősi. A földtörténet hajnalán az "ősi erdőben" /őserdőben/ tojásrakó repülőgyík fészkel egy sziklaormon. A történet jelentős, most fejeződik be a korszak, amikor az őshüllők kipusztulnak a gigantikus kozmikus becsapódást következtében. Évekig sötét lesz,a felkavart portól. Több százezer faj hal ki pár év alatt, jelentősen megváltoztatva az élet kanyargós menetét a földön. A becsapódás többezer hidrogénbomba fényét , energiáját zúdítja a Földre.
A repülőgyík tojásai beesnek a sziklaorom hasadékába, és ott lefolynak a
sziklafalon. Közben a támadt szélörvények kőzetport sodornak a keskeny hasadékba, így a tojásemulzióra is. /kész a fényérzékeny emulzió-film/
A második-harmadik becsapódás már az elektrónikus viharok közt éri a földet. A barlangba, ahol a gyíkmadár emulzió képződött, egy szűk nyíláson keresztűl ékezik a villám fénye a sötétben /talán éjszakában/, az igazi camera obscura. Az ezüsttartamú besodort por az emulzióba ágyazva fényérzékennyé tette a falat, a villám, mint hatalmas vaku
a szükséges megvilágítást /expozíció/adja . A keletkező kép történelmi,
bemutatja a világ állapotát többszázezer évvel ezelőtt, hitelesen /objektíven/.


Zanzibár
A szünni nem akaró szélvihar nátrium és káliumsó tartalmú port sodor a barlangba, ezzel rögzíti a képet. A viharos szél szikladarabokat sodor a magasabb oromrészekről , ezek eltorlaszolják a lukat, melyen a villámvilágította táj képe a falra vetődött. A kép szakszerűen le lett exponálva. Nincs ember, csak mi tudjuk, hogy lesz majd egyszer, mivel vagyunk.
De a kép van, létezik, vagy létezhet, vagy létezhetne.


<

1 megjegyzés:

crystalline írta...

szép és fennkölt gondolatok...őszintén megleptek. mikor jönnek a versek újra?